Vastagbélrák gén

Vérteszt a hasnyálmirigyrák korai kimutatására? A kolorektális vastagbélrák gén CRC, colorectal cancer a tüdőrák után a második leggyakoribb rosszindulatú daganat szerte a világon, melynek élethosszra számított előfordulási kockázata Az újabb kezelési módszerek bevezetése mint amilyen például a korszerű kemoterápiás szerek kifejlesztése, illetve a metasztatikus elváltozások invazív terápiája terén tett előrelépések nyomán a II. Az eredményes kezelések ellenére nagy az esély arra, hogy a primer tumor eltávolítását követően a betegség a szervezet más pontján kiújul, így az esetek jelentős részében később relapszus következik be, és a beteg progresszív betegség következtében hal vastagbélrák gén.

A Baylor University Medical Center in Dallas Gasztrointesztinális Rákkutató Központjának munkatársai olyan prognosztikai biomarkerek azonosítására vállalkoztak, melyek segítséget nyújthatnak a nagy kockázatú betegek azonosításában. Úgy tűnik, hogy a snoRAnek nevezett gén megtalálásával munkájukat siker koronázta.

Annak igazolására, hogy a snoRNS-ek alapján előre jelezhető-e a kiújulás és a túlélés esélye, a szerzők négy különböző snoRNS-t elemeztek szövetmintában. Ezek a minták hat különböző bélrendszeri tumortípus laboratóriumi tenyészeteiből származtak.

A minták közül et vastagbélrák gén a tumorból, míg et a bél belső falát alkotó egészséges sejtekből nyertek. Az elemzés azt mutatta, hogy mind a négy snoRNS szintje szignifikánsan magasabb volt a ráksejtekben, mint az egészséges sejtekben, és a snoRNS-szint alapján egyértelműen el lehetett különíteni egymástól a két csoportot; a snoRAként jelölt RNS magasabb szintjei nagyobb kockázatot jeleztek a szervezet más pontján megjelenő kiújulás szempontjából.

Korai stádiumú II. A további kísérletes tesztek azt igazolták, hogy laboratóriumi sejttenyészetekben a magasabb snoRAszint kontrollálatlan sejtosztódással, más régiókat érintő invázióval, az egészséges szövetek vastagbélrák gén, illetve a programozott sejthalállal szembeni fokozott rezisztenciával és tumornövekedéssel társult. Mindezek fényében a snoRA42 megfelelő biológiai indikátornak tűnik a CRC azon eseteiben, ahol kiújuló betegség valószínűsíthető, különösen II.

Álláspontjuk szerint a snoRA42 alapján azonosíthatók azok a betegek, akik legnagyobb valószínűséggel profitálhatnak a kemoterápiából, és akik esetében szoros nyomonkövetés szükséges a későbbi recidívák korai felismerésére.