Az emberi test ördögeivel szemben.
Tartalom
Számítok rá, hogy sok szemrehányásban lesz részem. De tehetek én róla?
Vajon az én hibám, hogy tizenkét éves és néhány hónapos voltam a háború kitörésekor? Kétségtelen, hogy ebben a rendkívüli időszakban olyan természetű zavarokba bonyolódtam, amilyenek nem fordulnak elő az én életkoromban; minthogy azonban semmi sem elég erős ahhoz, hogy idősebbé tegyen bennünket, mint amilyenek vagyunk, gyermek fejjel kellett kiutat találnom egy olyan kalandból, amelyben egy felnőtt ember is elvéthette volna az irányt.
Nem én vagyok az emberi test ördögeivel szemben egyetlen. Ebből a korszakból pajtásaim is őriznek olyan emlékeket, amelyek különböznek a náluk öregebbek emlékeitől.
Azok, akik máris neheztelnek rám, gondolják csak meg, mit jelentett a háború sok-sok igen fiatal fiúnak: négyévnyi vakációt. Szüleim nem nézték jó szemmel a fiúk-lányok barátkozását.
De a velünk született érzékiséget, amely ebben a korban még vakon nyilvánul meg, a tilalom csak növelte, ahelyett hogy csökkentette volna. Sohasem voltam álmodozó. Ami mások, hiszékenyebbek szemében álomnak tűnik, azt én éppolyan valóságosnak vettem, mint a macska az üvegbura takarta sajtot. Pedig a bura létezik. Törjön csak össze a bura: a macska kihasználja az alkalmat akkor is, ha a gazdái törik össze, s közben még a kezüket is megvágják.
Account Options
Tizenkét éves koromig, úgy emlékszem, csak egyszer voltam szerelmes, egy kislánykába, bizonyos Carmenbe, akinek egy magamnál fiatalabb gyerkőccel levelet küldtem, és ebben megvallottam iránta érzett szerelmemet.
Úgy véltem, szerelmem feljogosít rá, hogy találkát kérjek tőle. Reggel kapta meg levelemet, mielőtt az iskola kapuján belépett.
Kiválasztottam az egyetlen leánykát, aki hasonlított hozzám: tiszta és rendes volt, akárcsak én, és őt is húgocskája kísérte az iskolába, mint engem az öcsém. A két tanú hallgatását azzal véltem biztosítani, hogy valamiképp összeboronálom őket. Levelemhez tehát egy másikat is csatoltam öcsém nevében, aki nem tudott írni Fauvette kisasszony részére.
A test ördöge · Pór Judit (szerk.) · Könyv · Moly
Elmagyaráztam öcsémnek, mit tettem az érdekében, s magzati vérszegénység milyen szerencsések vagyunk, amiért épp két, korunkbeli nővérre akadtunk, akiknek ilyen kivételes keresztnevük van. Hogy nem tévedtem Carmen jólneveltségét illetően, szomorúan kellett látnom, amikor ebéd után, melyet soha nem gáncsoskodó és engem mindenkor kényeztető szüleim társaságában költöttem el, visszamentem az iskolába.
Alig ültek társaim padjukba, én osztályelsői minőségemben egy faliszekrény elé kuporodva a fennhangon olvasandó könyveket szedtem elő, amikor belépett az igazgató.
A tanulók felálltak. Az igazgató egy levelet tartott a kezében. Lábam megbicsaklott, a könyveket leejtettem, úgyhogy a földről kellett őket összeszednem; közben az igazgató a tanárral tárgyalt. Az első padokban ülők már felém forgolódtak, mert az én nevemet vették ki a suttogásból. Rákvörösen húzódtam meg az osztály végében. Azután az igazgató kiszólított, és finom büntetésként megdicsért, hogy tizenkét soros levelemben egyetlen hibát sem ejtettem, s közben meg volt róla győződve, hogy a növendékek semmi rosszra nem gondolnak.
Megkérdezte, valóban magam írtam-e, aztán felszólított, kísérjem az irodájába. Nem oda mentünk. Az udvaron kaptam meg az alapos fejmosást.
Kiemelt értékelések
Erkölcsi fogalmaimat azonban meglehetősen a papillómák condyloma azzal, hogy egyformán súlyosnak ítélte a leány jó hírnevén ejtett csorbát az ő szülei juttatták az igazgató kezébe vallomásomat és azt, hogy elcsentem egy levélpapírt. Megfenyegetett, hogy elküldi hozzánk ezt a levelet.
- Parazita klán románia
- Tagadod, hogy milyen képekről van szó
- A könyv értékeléseit olvasgatva, a több külön kiadás szinte mindegyikénél, nagyon megosztó véleményezéseket lehet találni.
Könyörögtem, hogy semmiképp se tegye meg. Engedett kérésemnek, de kijelentette, hogy megőrzi a levelet, ám az első visszaesés után nem tarthatja titokban rossz magaviseletemet. Az arcátlanságnak és a félénkségnek ez a keveréke mindig félrevezette hozzátartozóimat, éppúgy, mint ahogy az iskolában szorgalmas tanulónak tartottak könnyű felfogásom miatt, pedig tulajdonképpen lusta voltam.
Népszerű idézetek
Visszamentem az osztályba. A tanár gúnyosan Don Juannak nevezett, ami végtelenül hízelgett nekem, főként azért, mert olyan irodalmi mű címét említette, amelyet én ismertem, pajtásaim azonban nem.
Az ő "Jó napot, Don Juan"-ja és az én cinkos mosolyom megváltoztatta az osztályt irányomban. Talán már tudtak róla, hogy egy alsóssal levelet küldtem egy "nőcinek", ahogyan a nyers diáknyelv mondja.
A gyereket Messager-nek [1] hívták; noha nem a neve miatt választottam, ez a név bizalmat ébresztett bennem. Egy órakor még azért könyörögtem az igazgatónak, hogy semmit el ne mondjon apámnak; négykor viszont már égtem a vágytól, hogy magam mindent elmondjak neki. Semmi sem kényszerített erre.
Tudtam, hogy apám nem fog haragudni, és a végén még el is voltam ragadtatva a gondolattól, hogy tudomást szerez bátorságomról. Bevallottam hát az esetet, nagy büszkén hozzátéve, hogy az igazgató teljes titoktartást ígért nekem, mint valami felnőtt személynek.
Apám szerette volna tudni, vajon nem én koholtam-e ezt az egész szerelmi regényt. Elment az igazgatóhoz.
- Felnőtt kerek féreg
- Humán papillomavírus fertőzés 16
- Ezzel a jéghegy csúcsa hazánkban is olvadásnak indult - de igaza van a Pannonhalmi Szemlében idézett szakértőnek, aki szerint a papok hat százaléka szexuális bántalmazó és felük megszegi a cölibátust?
Látogatása során mellékesen szóba hozta, amit csak tréfának tartott. Nekem könyörgött, hogy hallgassak, különben, azt mondta, ön agyonverné.
Egyszer volt az élet - S01E19 - A csontok és a csontváz (1080p)
Az igazgató tisztázta magát ezzel a hazugsággal, ám az én mámorító férfiönérzetem csak még magasabbra szökött tőle. Egy füst alatt elnyertem pajtásaim megbecsülését és tanárunk szemhunyorításait.
A test ördöge | Váreproartinfo.hu
Az igazgató titkolta bosszúságát. Nem sejtette a boldogtalan, amit én már tudtam: apám annyira megütődött viselkedésén, hogy elhatározta, a tanévet még befejezem, de aztán kivesz az iskolából. Június elején jártunk ekkoriban. Anyám nem akarta, hogy kimaradásom befolyással legyen év végi jutalmaimra és kitüntetéseimre, s elhatározta, hogy csak a záróünnepély után közli az igazgatóval. Mikor aztán eljött az évzáró napja, az igazgató igazságtalansága folytán, úgy látszik, valamiképp félt hazugságának következményeitől, az osztályban egyedül én kaptam aranyérmet, holott egy kitűnő előmenetelű társamat is megillette volna.
Az igazgató rosszul számított: az iskola így két legjobb tanulóját vesztette el, mert kitűnő társamat is kivette az apja. Pedig a magunkfajta diákok sok tanulót vonzottak az iskolába.
